„Annak a gyermeknek, aki mesét hallgatva nő fel, varázspálcája a saját elméje lesz, és képzelete, érzelmi intelligenciája segíti majd a megpróbáltatások közepette.”
Jó hangulatú, közvetlen és tanulságokkal teli estét tölthettünk el a Szakképzési Centrum Élményközpontjában, ahol Kádár Annamária volt Szülőakadémiánk vendége.
Annamáriától -megtudtuk, hogy mi az „én mese”, és hogy milyen jó, ha minden gyermeknek van egy története, ami nem a születésétől kezdődik, hanem jóval előbb, a szülők vagy még inkább a nagyszülők egymásra találásának történetével. Annamária bíztatott, hogy írjuk is le, és legjobb, ha kézírással.
Sokszor kiszínezett történetekként meséljük el a családi eseményeket, a negatív sztorikat pedig jobbnak látjuk elhallgatni a gyermekek előtt. A családi történetek, ha arról szólnak, hogy voltak ugyan nehézségeink, de meg tudtunk küzdeni velük, erősítik a gyermek én tudatát és megküzdő képességét. A jó családi történet hullámzó vonalvezetésű, mint a népmesék: a legkisebb királyfi minduntalan egyre nagyobb és nagyobb akadályokba ütközik, de legyőzi mind, és a végén elnyeri jutalmát.
A negatív élményeket mesélés közben humorral oldjuk. Annak van igazán erős alapokon nyugvó önbecsülése, aki a kudarcait is fel tudja vállalni, el tudja mesélni, és utólag nevetni is tud önmagán. Ez a megküzdésre ad jó példát gyermekeink számára. Nem jó a kipárnázott gyermekkor, ezzel nem erősítjük, hanem gyengítjük gyermekünk küzdőképességének kialakulását.
A család szerepe ugyanakkor rendkívül fontos, az élet -Annamária hasonlatával élve – olyan, mint egy kötéltánc, a család pedig a kötél alatt lévő védőháló szerepét tölti be, még a felnőtt gyerekeinknél is.
Inspiráló történeteket hallottunk a küzdelemről és a kitartásról Máté Bence, Roska Botond és Barabás Albert-László én meséiből. Megtudtuk mit jelent a „kapunyitási pánik”, és a gyermeki mágikus gondolkodás.
Hamuba sült pogácsa helyett minden résztvevő vihetett magával valamit az előadásról, egy jó tanácsot, egy jó beszélgetést, vagy Annamária legújabb könyvét dedikálva.
Útravalóul azt javasolta, hogy tekintsünk az adventi időszakban a készülődésre úgy, mint egy lehetőségre, ami segít áthangolni a gondolkodásunkat, különösen most, ebben a nehéz időszakban. Csináljunk varázslatot a gyermekeinknek, függetlenül attól, hogy hány évesek. Ez nemcsak annak okoz örömet, aki még hisz a varázslatban, hanem annak is, aki megteremti. Nagyon ránk fér, hogy egy kis időre próbáljunk meg 10 centivel a föld fölött járni, és merjünk a mi mesénk hőseivé válni.
